Szombat este a IX. Kommunikációs Napok utolsó előtti előadására közömbös tekintettel, üres belsővel ültem be. Velem volt kedves barátnőm is, elrángattam az egyetememre, művelődjön ő is cseppet. Ahogy azt sok KommNapokra látogató gondolja, az előadások címeit nem minden esetben kell komolyan venni, számos esetben ártalmatlan, metaforikus jelentést nyernek a nézőben. Erős nők, gyenge férfiak. Az online pornó 21. századi trendjei – akárhogy is néztem, ez egyértelműen a netes pornófilmek csillogó aktoraira utalt. Nem csak én lettem kíváncsi, a terem kishíján megtelt. Tóth Zoltán filmkritikus, filmesztéta rögtön az elején leszögezte: minden attribútum, jellemvonás, meghatározás, amit hallani fogunk, az csakis a pornófilm műfajára vonatkozik.
Okééé… Hadd menjen! – gondoltam magamban.
Az első dia viszonylag kíméletesebb volt a kedves közönséggel, de az előadó magabiztos, komoly magatartása egyre inkább megerősítette, hogy a téma bizony a pornófogyasztás huszadik századi, valamint jelenlegi trendjeit foglalja magába. Zoltán hidegvérű profizmussal idegenvezetett, azonnal elérte (szerintem) a kívánt hatást. A legtöbben mocorogni, fészkelődni kezdtek, jómagam is párszor a kávémhoz nyúltam, igaz csak azért, mert valóban álmosnak éreztem magam. A kőkemény szakmaiság, ahogyan a szexről oktattak bennünket, lassan tágra nyitotta a szemeimet és átadtam magam a szakértőnek. A pornó a hetvenes évektől a legproduktívabb műfaj a világon, minden más műfajt megelőz. Ugyanakkor a legstigmatizáltabb zsáner is a horror után. Globális szintű kultúraformáló hatása van, amely a VHS kazetták korszaka óta forradalmasította a szexualitásról való gondolkodást. Az emberek egyéni álláspontjaival egyetemben pedig fogyasztói magatartást is erősen átváltoztatta.
A pornóipar egészen más utakon jár, mint néhány évtizeddel ezelőtt. A múlt század második felében mondhatni „csak” odáig fejlődött, hogy az emberek mertek beszélni a szexualitásról. Elkezdték vetíteni a mozik, megteltek a videótékák polcai a vitaindító címekkel rendelkező filmekkel, gondolok itt Gerard Damiano Mély torkára. Elindítottak egy hullámot, ami a nemi aktus tabu jellegét földig rombolta és a vizuális technika előrehaladtával a szex megmutatása iparággá fejlődött. Ha azt gondolnánk, hogy milyen felkavaró, perverz dolog, hogy pornót vetítettek a mozikban és tömegeket volt képes megmozgatni a szakma, hát – magamból kiindulva – leesne az állunk, ha jelenleg a kulisszák mögé pillanthatnánk. Amíg nem volt netpornó (aminek hajnala a webkettes átállásra tehető), a felnőtt filmek a függönyökkel elzárt hálószobákba költöztek vagy maradtak a vetítőtermekben. Rohamosan nőtt ugyan a fogyasztásuk, de élvezhettek valamennyi intimitást az „analóg” kultúrának köszönhetően.
A kétezres évek elejétől (kb. 2004-től), amikor is a netes felületekre betört a pornó, ugrásszerűen növekedni kezdett a népszerűsége. Az óriási méreteket öltő összekapcsolhatóság, a megtekintési statisztikák nyilvánossá tétele, a véleménynyilvánítás (kommentelés) és a videók értékelésének lehetősége elmossa a különbségeket az internethasználatban. A többi üvöltő, vizuálisan megragadó tartalommal együtt a pornó elementáris kíváncsiság érzését kelti a felhasználóban és mivel nincsenek korlátok, a gyártók és a fogyasztók körében is felfelé mutat az érdeklődés. A filmfogyasztási szokások átalakulásával párhuzamosan a szexualitás ikonográfiája is kinőtte a műfajt. Gondoljunk csak a divatra, annak reklámozási technikáira, disztribúciós módszereire. Elképzelhetetlen a nemiség-mentes kommunikáció a cégek, márkák és a fogyasztók között. Vagy ott a másik ág, amelyik már másfél évtizede arról szól, hogy meddig lehet elmenni a perverzióval a követők sokszorosítása érdekében. A zene. Fényesre, barnára kent, telt idomú lányok töltik ki a mainstream videóklipek számottevő hányadát, az ingerküszöböt már valósággal lehetetlen áttörni e téren.
Azt a kort éljük, amikor már rég nem a gyártás termeli a profitot, hanem az online kapcsolat, az ezeken a portálokon töltött idő, a böngésző keresőmotorjaiba ivódott kulcsszavak, amik átirányítanak a kívánt felületre. A közönség az internet által együtt dolgozik a gyártókkal, ugyanakkor folyamatosan termeli a gyűjtő oldalak hasznát. Ma nincsenek szabályok, korlátozások az online keresésre vonatkozóan, többezer kulcsszó (tag) biztosít elérhetőséget bármilyen típusú szexuális tartalomhoz. Így képesek kiszolgálni minden felhasználói igényt tizedmásodpercek alatt és „marasztalni” a netezőt, visszajáró látogatót faragni belőle.
Nagyon élveztem Tóth Zoltán előadását, ez volt az első alkalom, hogy tudományos megközelítésből nézhettem pornót (na jó, nem konkrétan). A címmagyarázatra voltam nagyon kíváncsi, amit a prezentáció végére tartott. Hogy miért erősek a nők és gyengék a férfiak? Nos, a pornóban (de a többi másik műfajban is) beszélünk McGuffinról, ami azt a mozzanatot jelenti, amelyik beindítja a cselekményt. A kb. 2015-ig megszokott sztori alapján a férfi aktor a kezdeményező – például becsönget a pizzafutár. Ez a felépítés mostanra fordulatot vett, a nemek közötti társadalmi szerepek felcserélődtek. Egyre több olyan film lát napvilágot, amelyben a majdnem tinédzser férfi szereplő lesz a csábítás áldozata a stabil közösségi pozíciót betöltő nővel szemben. Ennek kiegészülése, hogy a pornó keresi a felek közti kiugró különbségeket (szegény-gazdag; nagy termetű, fekete férfi-pehelysúlyú törékeny ázsiai nő), ezt nevezik a szakmában montázslogikának.
Az előadás végére sok nézőben megfogalmazódtak személyesebb hangvételű kérdések. Tóth Zoltán közvetlenül nyilatkozott saját vélekedéséről a pornóval kapcsolatban, megjegyezte, a disszertációjának megírása után hónapokig nem tudott felnőtt filmeket nézni. (Valahogy nem tud meglepni a dolog…) Hozzátette, örül, hogy nem derült ki a bemutató végére, hogy végülis a pornó mellett vagy ellen foglal állást. Sok hozzáfűzni valóm nekem sem maradt, szórakoztató és egyben sokkoló volt látni a filmesztéta odaadását, megkérdőjelezhetetlen hozzáértését ehhez a meglehetősen vitatott iparághoz.
képek forrása: a Kommunikációs Napok Facebook-oldala
