Végig húzta bal mutatóujját, az álla bal oldalán. A fülétől kezdte a mozdulatot, és az állcsúcsán állította meg. Fejét közben felfelé szegte, tekintete pedig élesen metsző lett.
Láttam rajta, hogy felidegesítettem.
Hevesen lejjebb engedte a kezét, és egy erőteljes szemöldökráncolás közepette elfordította rólam a tekintetét. Karja erőtlenül az ölébe hullott, az előbb pedig még oly dühösen villogó szempár, most csalódottan meredt a kis belvárosi kávézó halványpiros falára.
Fájt, hogy bántanom kell.
Láttam, hogy túl sokat érez, annyit, hogy érzelmei összegyűltek a szemében és lecsorogtak az arcán.
Némán ültem és néztem, ahogy könnyei a kávéscsésze mellé zuhannak, és hangtalanul szétkenődnek a kemény asztalon.
Eszembe jutott, amikor ugyan ebben a kávézóban ültünk, és először megfogtam a kezét.
Nem egy határozott, előre eltervezett mozdulat volt ez, nem olyan, ami kedvességből vagy együttérzésből született. Véletlenül egyszerre nyúltunk a cukortartóért. Az Ő ujjai, a hideg üveg köré fonódtak, az enyémek pedig az Ő keze köré.
Egy másodpercig sem tartott a pillanat, én mégis perceken át éreztem egyfajta bizsergést a bőrömön, ott, ahol a kezem az övéhez ért.
Aznap éjjel, álmatlanul feküdtem az ágyban. Arccal a plafon felé fordulva meredten bámultam kinyújtott kezemre. Vizsgáltam a tenyerem, azt a részt néztem, ahol összeért a kezünk. Kétségbeesetten próbáltam lehalkítani hevesen dobogó szívem dübörgését.
Beleszerettem.
Most ugyan ebben a kávézóban ültünk, és a kezem furcsa módon megint bizseregni kezdett.
Még mindig elfordítva tartotta a fejét, bár szemével már nem a halványpiros falat bámulta.
Engem nézett.
Zavaromban az asztalt kezdtem bámulni, nem mertem belenézni azokba a nagy barna szemekbe. Magamon éreztem a tekintetét, de még most sem néztem fel. Benyúltam a zsebembe, előhúztam egy összegyűrt papírdarabot és remegő kézzel előre toltam az asztalon.
Nem akartam megvárni, amíg elveszi és elolvassa. Gyorsan felvettem a tárcámat az asztalról, és elővettem belőle egy ezrest. Hanyagul az asztalra tettem, de még most sem néztem rá.
Felálltam, és az ajtóhoz mentem. A kezem egy pillanatra megállt a kilincsen mielőtt lenyomtam volna. Mégis, vettem egy nagy levegőt, és kisétáltam a halványpiros falú kávézóból.