Lelkesen tornáztok, dolgoztok a kalóriák ellen. Nem meritek ott hagyni a puha szőnyeget, a vastag árnyékot. Még olyan egy-két óra lehet délig, már ilyenkor kegyetlen tud lenni a forróság. Amíg meg nem csappannak a (gyorsan apadó) víztartalékok, csak bámuljátok a pultot, a hullámzó embersereget, a színes viseletet. Érzitek a szüntelen dübörgést, a finom pezsgést, engeditek, hogy újra elcsábítson ez a hatalmas törzs egybefogó ereje. Kicsit enyhül a varázspálca hatása, újra sodrásra intenek az ösztönök. Amint elkészül a (sima) cigi, elindultok fölfele. Jobb oldalt, a kikövezett, falombokkal beárnyékolt út mellett szunnyadó arcok, függőágyakban bóbiskoló párok, kutyusok tanyáznak. Köszönnek mindenkinek. Ücsörögnek a kis emelkedőn, kedéllyel üdvözölnek minden kedves ünneplőt. Ti is kaptok a dédelgető szavakból. Visszaintegettek, szép napokat kívántok. Mint egy hatalmas falu, amelynek lakói nem ismerik egymást, mégis ugyanazon elvek szerint élik az itteni mindennapokat. Van itt valami bivalyerős együttérzés vagy csupán azonos gondolkodásmód, ami nem hagyja, hogy bármi apró részlet ráülhessen a lelkiállapotodra. Ébren tart. Éberen tart.

Áthaladtok a sárkány nyaka alatt, megérkeztek a kereszteződésbe. Jobbra a Dragon Nest. Balra a teaház, az erdős játszótér, a piramis. Előre még több sátor, néznivaló, műhely, étkezde. Nehéz dönteni. A nyugis, árnyékban ücsörgős opciónál maradtok. Megragadtok egy-egy vitaminos vizet a csöndes, szinte néma Heaven-sátor párnakupacai között és egy mély levegő után bekuporodtok a szomszéd ponyva alá. Itt, a Helionban épp előadás zajlik. Elme- és testlazító gyakorlatokat tanítanak. Tökéletes kikapcsolódás a zenés reggel után. Együtt végzitek a könnyű, hatásos kis gyakorlatokat, egymást segítve az ellazulásban. Közben bekapcsolódnak arra sétáló párok és pár lihegő kutyus. Mindenkinek szól a tanítás. Háton fekszel, hallgatod az előadó hangját, a halk lépéseket, átadod magad az érzésnek. Igen. Újabb pár másodperc, amikor befelé irányul a mosolyod. Mintha néhány pillanatra megállna az idő és örökre így érezhetnéd magad.

forrás: az Ozora fesztivál Facebook-oldala

Rövid taps, rövid köszönetnyilvánítás. Mehettek tovább. Pár méteren belül fölértek középre. Itt magasodik a cirkusz. Körülötte megannyi kíváncsiskodó. Vannak, akik zsonglőrködni tanulnak, mások virágbotoznak. Sokan hullahopp karikát pörgetnek a derekuk körül, a bátrabbak a slackline-nal próbálkoznak. Egy igazi cirkusz, amelynek kellékeit szabadon használhatja bárki. Az itt felszabaduló energiák azonnal magával ragadnak és a közel negyven fok ellenére elkaptok egy-egy kelléket és mint két gyerek, nyelvvel a száj szélén koncentráltok, szólítgatjátok egymást.

forrás: Répáczky Ildikó Facebook-oldala

Ezt nézd! Tegnap még bénáztam ezzel a trükkel, emlékszel?

Jókora tér, amelyet minden oldalról különleges sarkocskák vesznek körül. Egy nagy tisztás ez, a környék egyik legmagasabb pontja, ahonnan belátni a többszáz hektáron nyüzsgő tanyát. Fölmentek a Miradorba, szusszantok kicsit. Élvezitek a kora délután lágy szellőjét, a káprázatok tájat. Innen mindent belátni. Bármerre fordultok, a lüktető törzs egy szeletét látjátok. Gyors cigisodrás, pár korty víz és irány az Artibarn. Itt szokás szerint ég mindenki keze alatt a munka. Készülnek a cifra álomfogók, csöpög a ruhafesték, hallatszik a kézifűrész, a kicsi kalapácsfejek kopácsolása. A kis csűrszerű épület közepén nevetgélő gyereksereg, kedves táncjátékkal kedveskednek nekik. Elsuhantok a hátak mögött, belekapaszkodtok a nagy agyagtömbbe és szabadjára engeditek a fantáziátokat. Gyurmáztok. Percről percre formát nyernek a tenyérnyi agyagcsomók. Miután kialakul a végső alak, kis faágakkal díszítő vonalakat húztok a csecsebecsékre. Elégedett arccal kihelyezitek a napra a csigára hajazó füstölőtartót és a lágyan mosolygó Buddha-fejet. Száradjanak, amíg ti tovább vándoroltok ebben a paradicsomi környezetben.

forrás: az Ozora fesztivál Facebook-oldala

Most már mehetünk lefele?

Érkezik a válasz hümmögés formájában és vele együtt a gyomorideg. Igen. Elindultok. Elhaladtok a kovácsműhely előtt. Ég a tűz, a hatalmas vaskalapács csattanása igazi középkori hangulatot áraszt. A fiúk arcán védőmaszk, kezükben serceg a heggesztőpisztoly. Készül az embernagyságú sárkány. Tovább mentek. Ráfordultok a lefele vezető ösvényre. Már jól hallatszik a rezgés, a csontig hatoló ritmus. Apró léptekkel közeledtek a „folyosó” végéhez. Ahogy a keskeny lejtős ösvény lejár, kirajzolódik a szemetek előtt a fesztivál hevesen verő szíve. A Main Stage.

forrás: Pawel Wieloch 

Egy völgy. Több tízezer watt basszus. Több tízezer tomboló ember. Innen már nincs megállás. Kocogtok lefele a sátrak, árnyékolók között. Egyenesen a sűrűjébe. Ahogy közeledtek a hangforráshoz, orrotokba hatol a páratlan nyárillat, a száraz fű bódító, a dagonya tömény szaga. Ebben a közelségben már nem halljátok egymás hangját. Csak mentek bennebb és bennebb. Megfogod a kezét, inted, hogy kövessen. Besuhantok a színes ponyva alá, a vékony árnyékba. Ami a szemetek elé tárul, maga a Csillagok Háborúja egyik sivatagos bolygója. Barna vállak, izzadságtól fénylő hátak, fehér fogsorok, bámulatos koreográfiák, fáradhatatlan tánc. Azonnal izmaitokba hatol a bizsergés, bekapcsolódtok ebbe a kollektív törzsi élménybe.

Még mielőtt az övtáskába nyúlnátok, hirtelen ismerős fejekre lesztek figyelmesek. Egymásra néztek és nevetve indulni kezdtek feléjük. Átrágjátok magatokat az ugráló figurákon és a kedves ismerősök nyakába kapaszkodtok. Megnyugodva konstatáljátok, hogy fölkeltek a barátok, számukra is elkezdődött egy újabb nap. Nem tudtok beszélgetni a hangerő miatt, csak mutogattok. Az egyezményes kézjeleket használjátok. Mindenki nyúlkálni kezd. Egyik a csigával bajlódik, másik a papírt keresi, te előhúzod a dohányod. Lassan a közös munka megszüli az eredményt. Meggyújtod. Igen. Újra bekebeleznek a gondolatok, izommemóriává alakul a tánc. Csak merengsz a élénk fényben, bámulod az előadót, tapsolsz a szünetekben, kiáltasz a dropoknál.

forrás: Pawel Wieloch

Megszűnik a fizikai valóság, a konkrét jelenhez láncoló felfogás, időtlenség lesz úrrá rajtatok. Csak azt tudod, hogy az év, de akár az egész életed egyik legszabadabb napját éled azokkal a személyekkel közösen, akikkel tudod, hogy nem véletlenül hozott össze a sors. Itt, az égbe magasodó fatörzs tövében, az azúrkék felhőtlenségben, a paplanként ölelő remegésben együtt velük, együtt vele. Igen. Mintha néhány pillanatra megállna az idő és örökre így érezhetnéd magad.